Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 501
Érkezés
Utolsó ütés a hangom,
utolsó szúrás a jelenem.
Utolsó vagyok ki célba ért hozzád,
tekerd nyakamra ítéletem!
Már fáradt vagyok, aludni szeretnék,
sajog bennem átható hiányod.
Leheverek a csupasz földre
álmodd belém az álmod!
Kő a testem fekete tömörség,
elhagyatott riasztó emlék.
Az idő folyása elmosta arcomat
most reám zuhan a jéghideg nem lét.
Itt vagyok, de sehol sem vagyok.
Csak te tudhatod hová is lettem,
-vér ömlik a hold szeméből-
de érzem szeretsz, megkeresel engem.
Ha megtalálnád örök szégyenem,
és falakra firkált gyarló bűneim.
Mosd tisztára könnyeiddel,
az elpazarolt éveim.
S végy magadhoz simulj belém,
járjon át végtelen nagy szellemed.
Tégy a csillagokba örökre nyugodni
utolsó légy ki megismer engemet.