Írta: Baráth András
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
amit nem adsz oda, úgyis elveszíted
e kanyargós úton tiéd csak a semmi
s te a Semmié vagy, nem tudod feledni
hiába ügyeskedsz, mint a bekerített
vad, ki résre számít kopók és seregnyi
hajtó közt űzve már hiába nyüszíted
Irgalom! Fogadj be! – elbocsát az élet,
mint egy rossz cselédet, s a béred ím ennyi
kopott emlék-fillér, vágy hervadt virága
jeges holdsugárban bujdokolhatsz fázva
elveszett Édened nem találod többé:
anyánk óvó keze szertefoszlik köddé
köddé lett arcán most bánatom látom
mert az én árvaságom
mindenki árvasága
…és minden halál az én halálom