Írta: Zsefy Zsanett
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 336
ennyi(?)
Isten tán az alkonyok borát kortyolva
jutott más dimenzióba mert
ide nem néz le mostanság az biztos
itt hiába serceg a világ időhullám-tere
szigetelve előtte a lét
kint jéghegy reccsen mint a túlvilág zaja
bent kihűlt szobák csöndje feszül falaknak
míg hőszigetelt éjjelekről álmodunk
napszálltakor a por elül
most északon és a másik féltekén
idő kérdése hol mikor és miért
fák lombja ölt lángnyelveket
a millió lélegzetfoltot füst takarja
és csontszirmokkal integet az elmúlás
így leszünk csillagközi szemét
mielőtt minden ajtó becsukódik
s míg Isten tán az alkonyok borát kortyolja
mi még mindig csak imádkozunk