Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 457
Endrei-Tóth Ágnes: Ma játszom veled
Forró nyári hajnalon, mikor párát von szememre az ébredés,
mikor velem ébred a késztetés,
hogy menni és tenni kell, mert a tegnap még kevés,
vagy túl sok, már nem is tudom,
valahol ott vibrál bennem és hajt egy lüktetés.
Nem tudom mi ez, de bambán elhiszem,
s már majdnem indulok, hogy megyek, mert menni kell…
Akkor megszólal bennem kislány-önmagam.
Csillogó kis gombszemével rám ragyog,
Csak nevet, nevet, hogy gyere már játszani,
gyere-gyere velem,
senkinek ne hidd el, hogy felnőni kell!
De, ha nem jössz, én elmegyek,
mondja ő, és pajkosan villant tekintetet.
Tudja, hogy az Élet nála van,
tudja, hogy visszavárom őt,
érzi, hogy hatalma van és erős.
Én ígérem, hogy holnap majd jövök,
ő elhiszi, majd kacagva elszalad,
de elviszi, magával viszi hangjában a csilingelést,
elviszi a mából a nyarat.
Utána csak a hiány lüktetése marad.
Ma itt van megint.
érintem apró kezét, fürdöm boldog tekintetét,
simítom rakoncátlan fürtjeit, és újra otthon vagyok.
Ma nem hagyom, hogy elszaladj.
Ma játszom veled.