Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 480
Én tiszta márciusom
Virágok nyílnak,
vállalva nyíltan,
szirmuk, ha tarka,
selymük, mint barka,
szívet-lelket melenget.
Ébredés íze,
március színe,
nincs benn zavartság,
ez a szabadság,
ahogy madár felelget.
Dalolja vígan,
szép tavasz itt van,
nem bujkál titkon
súgva a titkot,
mindig kimondja bátran:
- Egy fagy sem örök,
nyomhatják rögök,
jege kiered,
ez a kikelet,
a boldog - zabolátlan.
Még a múlt áthat,
sok minden fájhat.
- Ne figyelj sasra,
repülj magasra,
gyönyörű - kicsi madár!
Legyél a szívünk,
kokárdás díszünk,
vidd a sok álmot,
velük kell szállnod,
értünk zöld ez a határ!
Szó lehet hamis,
hazudhat csap is,
hol lobog zászló,
nem elég pár szó.
Te vagy az ősi jussom,
nem elég várni,
ablakot tárni,
akarni tenni,
poklokig menni,
én tiszta márciusom!