Emlékekbe menekülve
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 375
Emlékekbe menekülve
Ahogy kopik a testem
A lelkem egyre riadtabb.
A távolodó világ idegensége taszít,
Harsány és gyors a jelen
Az ismerős szavak
Tartalma ismeretlen.
Nem tudok igazodni
Új, változó szabályokon
Száguld el mellettem az élet.
Kihátrálok belőle csendben
A kényszer múltba repít,
Emlékeim átringatnak
Egy régi világba,
Hol fellelem újra
Életem színét és ízeit.
Ott vagyok otthon,
Hol fiatal arcod fénylik elő
Meglelt aranya az ifjúságnak,
Hol tekintetedben fürödve
Tündöklésem örök,
Hol a kimondott szavak kötése erős
Létem szilárd pont az egészben
Korom nem stigma,
Mely nyájként összeterel
Tömege minősít, nem a tette.
Lelkem magánya nem gyötri a testem
Kapaszkodom az emlékekbe,
Hogy élni tudjak a jelenben.