Emberit tenni

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 305

Emberit tenni

Kezdetben voltam én,
mint a többi állat.
A lét oltott belém
titkos szagmintákat.

Ismeretlen lelkem:
tiltott selyempárnák.
Közöttük az engem
felhasító szálfák.

Aki óv és szoptat,
utóbb tőrt döf belém.
Egy kavargó oldat
a tudat, az enyém.

Végül lettem ember,
mentem, mendegéltem.
Utam végén tenger,
de még el nem értem

az Isten szélmalmát,
az örökké őrlőt.
Kígyót és szép almát,
csomót és zsebkendőt,

a megköthetetlent.
Mert akartam bírni,
mi úgy kell és mi szent:
jót, emberit tenni.