Elvira Lindo
Írta: Köves István
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 120
Katalógus cédulák
Elvira Lindo
Cádiztól New Yorkig futni csak a hírért, névért?
Fejezetekbe szorítani minden megbánnivalót?
Én tőle, egy nőtől tudtam meg a nőkről a legfontosabbat:
férfi létemre, akárhogy igyekszem, nem ismerhetem ki őket.
Még szerencse, hogy mi, férfiak, nem menstruálunk (micsoda szörnyszó!),
világunk áttekinthető, végülis könnyen rendszerezhető:
A fiú gyorsítót szed, a papa belövi magát, a nagypapi piál.
Napi 40 dzsoint után reggelre olyan lesz az agyunk,
mintha fejünket vattával tömték volna ki, vagy habgumival, laticellel.
Nem mentség, hogy a mániák segítenek elviselni a megszokást,
ellenben a szertartások megmérgezik az érzelmeket.
Azt mondja, ha mégis utcaseprőnek állnánk, ne ősszel kezdjünk,
mert akkor taknyos levelekkel teli a rejtelmes Luxembourg-kert,
s ott a lelkünkre is könnyen bőrkeményedés nőhet, akár a kezünkre.
Higgyünk hát Elvirának, maradjunk inkább a szexnél,
annak gyakorlása (akár érzelem nélkül is) növeli az önbecsülést.
Azért a haldokláskor majd vigyázni kell, mert az a vallomások ideje is,
s a nyugodt halálhoz az utolsó pillanatban ki kell dobnunk az emlékeket.