Írta: Kiss Judit Ágnes
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 302
Előtte
(NNÁ)
Hűvös és ragyogó elme,
mindig is rettegtem tőle.
Halál szólt belőle? Élet?
Sorai bőrömbe égtek.
Reszket a csontom is bennem,
mint mikor vizsgát kell tennem.
Nem lesz jó egyetlen szó sem,
fürkész a két átható szem.
Hiába ismerek szomjat,
vagy Istent, mint ő, a holtak
tekintetével úgy néz rám
vádlón, vagy talán csak némán,
hogy ráébreszt: mellébeszélek.
Jobb, hogyha elnézést kérek,
elnézést, távolba, messze,
csak ne ide, ne a szemembe!
Bocsáss meg, mondom ki nyíltan,
hogy utánad bármit is írtam.