Írta: Bíró Krisztina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 471
Élők! Közétek tartozom!
1
Miért loptátok el nyakláncomat
A leggyönyörűbb éjszakán?
Vajon miért kellett a szégyen
Ruháját dobnom magamra…?
Miért hazudtam le az égről
A leghalványabb csillagot is…?
2
Miért írtam le, amit nem szabad?
Nem is tudom…
Miért szerettem bohócként élni?
Nem is tudom…
Miért doboltam vajh’a pokolban?
Nem is tudom…
Miért faggattam a csöndet mindig?
Nem is tudom…
3
Csak hinni akarom,
Hogy az én feladatom -
Csak sírva, könnyezve,
Csak üvöltve, ruhát tépve,
Csak véres szemmel, megvakulva,
Amíg elvisz a végzet sodra,
Előttetek fetrengve, sikoltozva, én…!
Támolygok a Semmi szőnyegén –
4
Csak hinni, üvölteni váltig
Egy utolsó, szemét megalkuvásig,
Ezt még, ezt még tényleg el kell mondanom,
Mielőtt elégek, oda kell sikoltanom:
Ó, ti Élők! Miért löktök el,
Miért van, hogy mindig menekülni kell,
Miért nem lehet suttogva mondanom:
Hogy ti élők, én is csak közétek tartozom…?