Elmúlt napok
Írta: Bodor Rajmund
Közzétéve 2 hónapja
Megtekintések száma: 173
Elmúlt napok
Elsiratják emléked az esték,
megőrzik illatod a fák.
A föld sebe minden lábnyomod,
arcod álmomban elhervadt virág.
Szemeidbe zuhannak az évek,
törött tükör homály-tekinteted,
a múlt keze porlasztja el léted,
de tudod, én lelkembe temettelek!
Nagyon hideg itt nélküled minden,
komorak a nyirkos falak!
De kezed melege ottmaradt
a kilincsen.
Ottmaradt belőled egy foghatatlan darab!
Csak sírok és sírok, mint anyját vesztett gyermek.
Nem ölellek, hisz már régi halott vagy.
Ide, a két karom közé öröknek képzellek.
S csókot adok az elmúlt napoknak.