Elmondom most
Írta: Pápay Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 254
(Elmondom most…)
Elmondom most tinektek nyíltan:
a Jóistent vendégségbe hívtam
múlt héten egy délután.
Reméltem, hogy nem érti majd félre -
elvégre csak úgy üzentem érte
annyi év után.
Nem kósza ötlet volt, holmi gyerek-játék -
(gondoltam, főzök Neki kávét,
s vacsorát is, hogyha éhes)
mint cinkostárs, mint
hű vérrokon fordultam
a Mindenség Mesteréhez.
Mit mondhatnék?
A délután úgy jött,
s osont el, mint máskor.
Zsibongó rügyfakadáskor
bolondabb az ember
s tán csilingelőbb csodát vár
és mégis:
olyan tökéletesen egyszerű -
ahogy darázs száll
és ahogy nő a fű -
olyan végtelenül tiszta
volt az a néhány óra semmi.
Nem kellett mást:
csak egyszerűen
lenni
míg hágcsót bocsátott
a földre le,
s a földtől föl az égig.
Én jártam rajta azon a délután.
S Ő ott volt velem végig.