Elment
Írta: Cs Nagy László
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 262
Elment
Denevérszárnyú gondolatok cikáznak
a füstkarikák s a kávéillat fölött.
Ólomszagú újságok betűi közé
dermedt, halálos csend költözött.
A szellő is... Tétován megállt aznap,
a vonatfütty valahol messze már hallgatott.
Rikkancs kiabált nyújtott-hangosan,
s a gangon kitártak minden ablakot.
Lelkek dermedtek rímes magányba,
a tinta pacát zokogva papírra cseppen,
egy gyerek karikát hajt a macskakövön,
a fákon fájó némaság, madár se rebben.
A nyomdagépek ólmos foltokat sírtak
a papírra, könnyük örök nyomot hagyott.
A szedőkeretben némán sorakoztak a betűk,
József Attila: halott!