Elkülönítés

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 157

Elkülönítés

Meggyötört villanykörték,
és egy kiáltás,
ami a falban rekedt -
vigyázva,

nehogy darabjaira
hulljon
körülöttem az éj,

négyarcú angyalt
faragok,

hogy

Látom, valaki a kertben
jár. Félig állat,
vagy talán még teljesen az.
A fákhoz beszél,
simogatja őket.

Senki, semmi -

Az idő kutyái alszanak,
nyitva áll a tér.

Por.
Végtelen,
szürke mezők.

Nem mozdulok.

Ő fölém hajol,
nyelvével
értelmetlen szavakat

tapint a számban.
Behunyom a szemem,
és nézem, ahogy

sűrű, fekete
pelyhekben hull
az Ige.