Élj túl

Élj túl

Én is, mint Te, elszakadtam a hűvös anyagtól.
Életbe tévedt tudatom lázasan csavarog
a látható és képzelhető világban;
öntörvényeim hajtanak.
Téged is színes, pogány virág-imával áldalak.
Égek, de már nem tudom hol a határ,
oly messze a jézusi képzelet;
„ Langyos embert kiköpi a szám…”
Létigazolásom egyedül a léted,
Tovább csak ezért érdemes.
Tovább csak Érted, ki nyugtatsz, s felkavarsz.
Kérlek hát, halandó a halandót:
Élj túl! Fényedben vesszen el árnyam,
Árnyadban tűnjön el fényem,
Élj túl, szerényen…kevélyen!
Tudatod temesse tudatomat,
Élj túl, mint csönd a zajt,
s mint zaj a csöndet.
Hogy visszavonjam minden vádamat.
élj túl, mint éjszakát a nap!

1968. november 23.