Életünk

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 221

Tépett ruhában tépett irgalom,
és gyász - fehérre mázolt házfalak.
Koldusra festett égő fájdalom,
tehetetlen, és magányos harag.

Mesébe illően színes képek,
árokban büdös, szennyes lé csorog.
Ha arcodról a közönyt letéped
marad e még őszinte mosolyod?

Feltépett sebünket elfertőzi,
századunk bűzös rossz lehelete,
minden reményünket messze űzi,
a szenvedők halkuló éneke...

Tapadsz az élet sziklafalához
tíz körömmel, hogy kicsit tovább élj.
Alul a vesztesek halmazához
így is bármikor leeshetsz, ne félj.

Életeddel rulettet játszanak
az általunk felkent hatalmasok,
mert szolgáidnak ők csak látszanak,
hogy érted tegyenek, azt várhatod.

Maradhatsz a langyos ürülékben,
míg van mit enned, befogod pofád.
Vagy ordítsd e kurva létezésben
mai létünk minden gyalázatát!

Ha nem neked fáj, ordíts akkor is!
Ha költő vagy, adjál hangot neki!
Szavad mindig igaz lesz, nem hamis,
mert valakinek ki kell mondani,

hogy elvették a munka örömét,
hogy kötéltánc lett egész életünk.
Szóljunk már végre mi mind, hogy elég!
Hisz ez az egy élet jutott nekünk.

2015.07.09.