Életre ment éppen

Írta: Pápay Eszter

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 282

---

---

Istenre szomjas versek

Életre ment éppen

A higgadt gondolat,
hogy emlékként ápol.
Hogy pehelysúly vagyok már.
Felhő. Madártoll.
Hogy mindegy, szent áhítat,
vagy vaksi szél sodor.
Hogy életre ment éppen.
Vagy lustán tékozol.

Míg nyoma izzik bennem:
kormos lávakő.
Röppenne az idő.
S egyszer szárnya nő.