Élet és álom
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 381
Élet és álom
Sötét madár az este
magasba lebben könnyedén,
szárnya alól kirajzanak
a honi csillagok
fényesen, ismerősen.
A holdat, magtalan ezüst tojását
az égre felgurítja, hasztalan
nekem fehér arcod világít.
Elalszol, átsiklasz észrevétlen
akár a fény a réseken
az álmaidba, átlebegsz
követhetetlen egy új
dimenzióba, mely elragad
hatalmad nincs fölötte,
a rosszat durván felfokozza,
füledbe súg ijesztő jóslatot
elporladt szájról eleven panaszt
felszínre hozza elméd színeit
ijesztőn párosítva,
vagy amit ébren át sohase éltél
a szádra bűvölt álombéli csókot
beleperzseli minden nappalodba.