Írta: Bodrogi Sára
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 345
Élesztő
Túl sok Szökést néztünk.
Mindketten felidegesítettük magunkat,
mert ilyen nincs, hogy senkiben sem lehet megbízni –
aztán rájöttünk, hogy ez a világunk.
Kispóroltuk a pogácsából az élesztőt,
és megettük titokban, hátha legalább bennünk
feléled az emberség –
egy egész emberiségnyiszer huszonöt forintot
nem akartunk elpazarolni.
Elmosogattunk magunk után,
de a mosogatóba dobtál egy katicát,
aki a konyhába tévedt, mint kíváncsi gyermek.
Te halálra ítélted,
de mentségedre szóljon,
alig egy perce nyelted le az első falat élesztőt.
Aztán kinyitottad az ablakot,
hogy megmenthessem –
nekem már kezdett feléledni az emberségem,
és a tiéd is, pedig még az élesztő felénél sem jártunk.
Míg mások szerte a világon öltek,
mi egy katicabogarat mentettünk meg együtt,
hála az élesztőnek.