Írta: Vörös István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 248
Egy ötszáz éves könyvtár sötétjében
denevér repül. Molyokra vadászik,
és a sárgult lapok épségben maradnak
a disznóbőr borítás alatt.
De ami a papíron áll, a több százezer
könyv szava mind elavult.
Az egykori tudomány – tévedések
halmaza, csupa mellényúlás, kudarc.
És a jog? – Másféle ma még a jog-
talanság is. Elavult a betűk formája
és a nyelv. Csak egy nem avult el
a sok régiség közt. Az irodalom.
A levezetések tévesek, de a versmérték nem.
A gondolatok megalapozatlanok, de az érzések nem.
Bármi, ami irodalommá lesz, jóval tovább él.
Egy fizikai képlet szabatossága, akár a radioaktív atomé:
1 év? 1 század? 1 perc? Az irodalom teremti
meg a világot, és mi olyannak látjuk, ahogy
az irodalom mondja. Egy jó regény, amibe
beleszületsz, akár 500 évvel is meghosszabbítja
az életedet. A tudomány magában forog,
mint a Hold, fényes nappal még a sötét
olvasóterembe se tud besütni. Denevér
cikáz a közömbös homályban.
A letakart asztalra ürülék
pottyan. A hangot 200 éve olvasatlan
könyvek visszhangozzák,
mint rekedt közönség az énekest.