El-elhajtott eb
(parafrázis)
El-elhajtott eb, kullogna vissza
tehozzád mindig őszinte, tiszta
hálával szemében.
Összetört csontja akárhogy fájna,
a kapu előtt farkat csóválva
nézne fel a botra.
Erdőben, réten, szabad vidéken
nem vadászgatna, mint őse régen,
hisz’ minden hiába.
Utolsó vérig vágyna a házra,
vágyna a kézre, mi megalázta,
s kutyába se vette.
Százszor elhajtva is visszajönne,
senkinek, soha nem hullna könnye,
százszor is, csak neki.
El-elhajtott eb a hűség szobra,
álmában vágyna valami jobbra,
jaj, rossz felébredni.
Megjelent a Napút 2019. áprilisi számában