Éjszakáink
Írta: Oláh András
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 258
éjszakáink
várlak vissza pedig ott szuszogsz
mellettem álmot hazudva szemérmesen
– fázósan csukódik ránk a múlt
semmit sem látok csak az erkélykorlát
halványan felsejlő kontúrját –
dermesztően hatnak az álmokra
a valóság suta kontrasztjai
kint üvegcsörömpölés: részeg
tinédzserek vihognak
nem tudják mennyire
üresek és mennyire senkik
új mítosz kell nekik
ahogy építettünk magunknak mi is
hogy aztán cserbenhagyjuk leromboljuk
s elmondhassuk milyen is volt
hülyének lenni saját jogon
szorongásaim kérdéseket vetnek fel
de méltóságot erőltetve
lapulok a gyomorba kúszó remegéshez
mert válaszok nincsenek
csak azt látom: múltunknak ára van
mentsük hát ami még menthető
s hogy a hajnal ne találjon védtelenül
fázósan hozzád bújok megint