ÉJJELI SZÁJ

Írta: Vörös István


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 263



ÉJJELI SZÁJ

Ha nincs már több veszély,
elmúlt az éjszaka.
Ne félj, ne félj, ne félj! –
a hajnal végszava.

A szürke szétterül,
a kék az égre fut.
Piros lesz legfölül
a reggel oldala.

A zöld a fákon át
a szemedbe suhint,
fehér a láthatár,
és rút a rút megint.

Másképpen volt előbb,
csak pár órája még,
vibráló fényszögön
imbolygott a vidék

egy ördögszáj fölött,
mit éjjel ránk nyit a
letűnt lelkek törött,
de sívó bánata.

És lengett a vidék,
rémálmokat kavart
egy zúgó, régi kép,
hogy leomlik a part,

a múlt felé a lesz,
a semmi felsikolt
és gyorsan szájba vesz,
bár koplalni akart.