Írta: Pődör György
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 258
Einstand: Március
Volt, hogy hittem: ez az ünnep az enyém.
Talán a titkon kitűzött kokárda,
szívben a láz, mely a Költőt ott várta,
hol gyávaságot hívott talpra remény.
A szabadságot ott oltották belém,
hol tavasz idusán vonult a járda,
s az ég mellét dzsida-időknek tárta,
pedig semmit nem neveztek már nevén!
Aztán háromszínű lett a napsugár,
majd hallgatott hős, kérkedett a kufár,
és Pásztorok nyúltak le a dalokig.
Fákon a rügyek koronás királyok,
s tétovák völgyben a kerti virágok.
Hegyek ormán lassan haynaulodik.