Éhség
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 161
Éhség
Mabel, vagy, ahogy a forgalomellenőrző központban hívták Zsémbes anyó dühösen rontott be az irányítóterembe, majd körülnézett. Akit keresett, szokásához híven megint késett. Odament az egyik kezelőpulthoz ahol egy fiatal Germita épp a városi légiforgalmat felügyelte, de főnöke lépteit hallva kivette a füléből a fülhallgató dugóit, és udvariasan üdvözölte.
- Jó reggelt Mabel asszony! Hogy van ma reggel?
- Nem Jól Syndox! Nem Jól! Az félkegyelmű Rigby már megint késik a munkából! Nem tudsz róla valamit?
- Tegnap este megint a gazdag haverjaival lógott. – Mabel megdörzsölte ráncosodó bőrét:
- Legszívesebben azonnal lapátra tenném őkelmét, csak hát az apja néhány emelettel és pozícióval fölöttem van. Nálatok, hogy rendezik az ilyesmit? Kirúgással, rituális gyilkossággal?
- Nem teszünk semmit. Nálunk az alkalmatlanokat és a puhányokat a természet szelektálja ki. A településeken kívül elég egy óvatlan lépés, és az illető újra része lesz a táplálékláncnak.
- Őszintén irigyellek benneteket. – mondta, miközben nyílt az ajtó, s az emlegetett szamár lépett be arcán széles mosollyal.
- Szép jó reggelt mindenkinek!
- Rigby maga meg hol volt idáig? A műszak már egy órája tart!
- Nyugalom asszonyom még előttünk van egész nap.
- Maga ne nyugtasson engem! Két kollégája szabadságon van, egy beteg Syndox a forgalomellenőrzést végzi, így hát magának kell elkészítenie a statisztikai jelentéseket egy óráig! Lásson hozzá. Vagy különben…
- Vagy különben mi lesz? Elfelejti, hogy ki az apám?
- Pontosan tudom, hogy ki az apja, és azt is tudom, hogy bármikor ki is rúghat, de azt garantálhatom magának, hogy előtte alaposan átrendezem a képét! – kétpercnyi farkasszemezés után Mabel dühösen elhagyta az irányító termet. Rigby megpaskolta Syndox vállát.
- Ennek a banyának állandóan baja van ugye Sid?
- Mert te állandóan elkésel, és ha lehet, ne hívj Sid-nek. S ha javasolhatom, inkább láss munkába. Egyébként mi az a fénylő valami a csuklódon? – Rigby felemelte a csuklóját és munkatára orra elé tolta.
- Ez kérlek szépen egy Interpsace Tn1477-es csukló számítógép. Aranyozott burkolat, negyvenféle funkció. Korlátlan net hozzá férés a földön és rá tud kapcsolódni a Földön kívüli hálózatokra is. Extraként egyénileg felépített, holografikus kivetítő mátrixa van, így azt varázsolhatok ide, amit csak akarok.
- Akkor gondolom, nagyon gyakran kell tölteni.
- Tölteni? Az már a múlté. Ez a cucc bioárammal működik. Én vagyok felhasználható és az elem is, jó mi? – nézett munkatársára, de az nem válaszolt azonnal.
- Nem túlzottan érdekel. – Rigby kezdett dühbe gurulni.
- Mondom ez egy aranyozott csukló számítógép ami bio-árammal működik.
- Az arany nem érdekel, a bioáram technológiát az én épem pedig már évszázadok óta használja. A licence is tőlünk van.
- Ahhoz képest nálad nem látok ilyet, sőt egyáltalán nem látok bármilyen olyan tárgyat, ami azt mutatná, hogy technológiabarát vagy. - Syndox unottan megvonta a vállát.
- A vadász sem látja a borostyánt a gubók belsejében, amíg fel nem töri. Különben a bioáramot használó berendezések megterhelhetik a használó szervezetét, így ezt mi civil területen nem is használjuk. S most jobb, ha munkához látsz. – Rigby utálkozna nézett munkatársára, majd aktiválta a holografikus asztalt, és dologhoz látott. Ma a harmadik szektor vizsgálata volt soron. Megjelent előtte a városrész kockákra osztott holografikus képe, amin fényes pontok cikáztak. Egy kezelőpulton begépelte a számoláshoz használt egyenleteket, majd egy pálcával kijelölte a kockákat, és várt. Azonban a folyamat túl lassú volt és unalmas. Hirtelen ötlettől vezérelve csuklószámítógépét csatlakoztatta a rendszerhez, és azon keresztül kezdett el dolgozni. Az okos masina érzékelte a változást, és maximumra kapcsolt. Rigby testét bizsergő érzés járat át, miközben egy gondolattal létrehozott magának két csinos holografikus segédet, aki helyette dolgoztak, míg ő maga a Spiderweben bóklászott. Később az büféből kávét és szendvicset hozatott magának. Kínálta Sid-et is, de ő csak rosszallóan csóválta fejét. Az ebéd után visszatért a munkához, de az álmosság ködként telepedett rá, és másodpercekkel később aludt. Arra ébredt fel, hogy Syndox rázogatja őt.
- Ébredj Rigby! Jól vagy?
- Miért kérded hisz csak elaludtam.
- Egy frászt! Leestél a székről és teljesen elsápadtál. A vérnyomásod is leesett
- Ugyan már ez hülyeség.
- Az sokkal inkább, hogy ezt a vackot engedély nélkül csatlakoztattad a rendszerre. Az egy dolog, hogy kiütött téged, de szerintem a géppel is gondok vannak. Egy perc alatt átvizsgálom. – mondta, miközben Rigby csuklója felét nyúlt, de az elrántotta kezét.
- Ne érj hozzá! Fogalmad sincs róla, hogy mennyibe kerül egy ilyen!
- Makacskodás helyett inkább orvoshoz kellene menned.
- Nem kell! Csak egy kicsit megszédültem. – azzal felállt, és önhatalmúlag hazament Syndox pedig szótlanul nézte miközben eszébe jutott nagy apja egyik mondása: „Az ostobaság az életre való alkalmatlanság és a természetes szelekció egyikformája. Akik ebben szenvednek, önmaguktól mennek a halál torkába, de az utolsó pillanatban akár észhez is térhetnek. Ne avatkozz közbe! Tegyék meg az utolsó lépést vagy forduljanak vissza és ez által mondjanak ítélet maguk fölött.” – Syndox tehát ekképpen cselekedett. Még nem fog közbeavatkozni. Rigby egy rövid alvás után estig a virtuális térben időzött egy csomó általa kreált avatár társaságában. Ott ültek egy tengerparti szálloda erkélyén, miközben spanjai tátott szájjal bámultak. Az ő gépeik csak fejenként két kísérőt tudtak létrehozni. Egyfolytában kérdésekkel bombázták őt, miközben hiábavaló álmokat kergettek az említett tárgy birtoklásáról. hát még amikor Rigby felmutatta a csukló számítógépet és a virtuális napfény megcsillant az aranyon. A többiek könyörögtek, hogy minél több dögös macát varázsoljon elő. A hatodiknál azonban rosszullét tört rá, és a rendszer kidobta őt. Le akarta venni a számítógépet a csuklójáról, de a fejében megszólat egy hang:
- Kérem, az órát ne vegye még le. Jelenleg a rendszer frissíti és bővíti önmagát, és ez folyamatos energiát igényel. Ha az önnek megfelel, szabályozhatja az energia átvitel mértékét, de így a folyamat hosszabban tart. – Rigby kelletlenül engedelmeskedett. Éjszakája rettenetes volt. Villogó fogú gépvámpírokkal álmodott amik a vérét szívják és reggel úgy ébredt, mint akit megcsócsáltak. Megint késve érkezett a munkába s ezúttal nem csak a Mabel szállt rá, hanem a rendszergazda is, aki nehezményezte a rendszerbe való tegnapi behatolást. Rigby úgy küldte el őket az anyjukba, mint ahogy embereket még soha. A munkaidő rosszul és lassan telt. Olyan volt, mint egy véget nem érő hullámverés. Ha használta gépet, szinte egybeolvadt a holografikus asztallal, és a folyamatot szinte az agyában érezte, de ez eufória nem tartott tovább félóránál és kénytelen volt kikapcsolni a csuklószámítógépet. Ezt követte a hullámvölgy. Fáradt volt és zúgott a feje. Égető vágyat érzett, hogy visszakapcsolja a gépet, de maradék józan esze megakadályozta benne. Egymás után itta a kávékat, de hiába. Az egyik konzol előtt ült, és a közlekedési lámpákat hangolta, de mellé nyúlt, minek következtében a fél városban pirosra váltottak a lámpák. Összevissza nyomogatta a billentyűzetet, míg végül Syndox oda nem ugrott és helyre nem hozta a hibát.
- Egyre inkább kicsúszik a kezedből az irányítás. Vedd le ezt a vacakot kezedről, vagy menj haza!
- Törődj a magad dolgával! Én boldogulok magam is.
- Azt teszem! Egy gombnyomással majdnem fejre állítottad a várost! Ez így nem mehet tovább. – Rigby hirtelen mozdulattal feléje csapott. Ugyan az ütés csak súrolta, de ennyi is elé volt ahhoz dühbe guruljon. Syndox kieresztette karmait és vörös szemmel sziszegni kezdett mielőtt azonban támadásba lendülhetett volna, nyílt az ajtó, és Mabel lépett be a kerületi igazgató oldalán. Ő volt Rigby apja. Mindenkit kiküldött teremből, és a következő percek hangos apa-fia veszekedéssel teltek el. Rigby-t végül fizetetlen szabadságra küldték, nem hagyhatta el a családi házat, és nem használhatta a villa kommunikációs csatornáit. Mindenki úgy hitte, ezzel vége az egésznek, de tévedtek. Rigby amint hazaért, rögtön megszegte az apja feltételeit. Hosszabb alvás után egy titkos vonalon keresztül bulit szervezett magának és barátainak, utána pedig kiszökött az ablakon. A buli egy nagyobb turista léghajón volt, sok-sok ennivaló és pia közepette. Tomboltak a zenére, később maga Rigby is beszállt a Dj- mellé, csuklószámítógépét használva hangszerként. A banzáj hajnalban ért véget. Kókadozva ült kocsiba egy szőke luvnyával, aki pincsihangján azon áradozott, hogy holnap milyen kiegészítőket fog venni a plázában. Rigby álmosan megtörölte a szemét miközben a másik kezével akaratlanul is oldalra tolta a botkormányt. Az ájulás előtt a nő sikolyát és csörömpölést halott. Órákkal később ébredt egy korházi ágyon a kapaszkodóhoz bilincselve. A közelben tartózkodó nővér tudtára adta, hogy járművével belerepült egy épület üvegkupolájába, és utas társa súlyos sérüléseket szenvedett. Később egy rendőrtiszt jelenlétében drogtesztet végeztek rajta, végül magára hagyták. Ülőhelyzetbe tornázta magát, és a számítógépéhez kapott, amit az orvosok elfelejtettek levenni róla. Apját akarta hívni, hogy segítséget kérjen tőle, de a gép az összes szolgáltatást letiltotta:
Ön az Interpsace csomag bemutató szettjét használta így nincs több ingyen Credit az egyenlegén. Vásároljon fixidős egyenleget a velejáró nagyobb kapacitással és szolgáltatásokkal együtt. Ezt megteheti rendelés útján, vagy azzal, hogy további vásárlókat gyűjt maga köré. Számítógépe érzékelni fogja a többletenergiát, frissíti a rendszert és a pénzt leveszi bankkártyájáról. A potenciális vásárlók száma kedvezményként lesz feltűntetve. Rigby szinte teljesen megsemmisült. Teste már nem tudott elegendő energiát biztosítani a gép számára, így lépnie kellett. Meghozta élete legőrültebb és legkétségbeesettebb döntését.
Syndox sietős léptekkel haladt a forgalomellenőrző központ épülete felé az esti műszakba. Köszönt a szokatlanul álmos biztonsági őrnek, aki ásítozva közölte vele, hogy munkatársát Rigbyt balesetokozás miatt letartóztatták és kórházba szállították, de onnan megszökött. Sajnálkozva vette tudomásul, majd tovább ment, azonban egyre több fáradt emberrel találkozott. Addig nem tulajdonított ennek jelentőségét, amíg ujjával hozzá nem ért az ujjlenyomat-azonosítóhoz. Testét enyhe áramütés járta át s magával vitt egy kis energiát is. Azonnal tudta, mi történt. Kesztyűt húzott, és úgy ment be az irányítóterembe. Rigby ott hevert az irányító pultra borulva, a csuklószámítógép hozzá volt kapcsolva a központi rendszerhez, és energiát szívott el mindenkitől az épületben, aki a rendszert használta. Syndox egy másik pultról behatolt a rendszerbe, és azonnal meglátta a problémát. A terméket hibásan dobták a piacra. A gyártó kiiktatta gátat, ami az testből való energiafelvételt szabályozta, és a programját úgy írta meg, hogy az szabályos időközként bővítse magát egyre nagyobb energiát felvéve. A cél nyilvánvaló volt. Létrehozni egy növekvő vásárlóbázist, csak éppenséggel túlzásba vitték a dolgot. Syndox egy vészparanccsal megszakította a kapcsolatot. s Rigbyre koncentrált. Levette a csukló számítógépet, de a kapcsolat nem szakadt meg. Már csak egyet tehetett. Apai örökségét használva összekapcsolódott Rigby elméjével. Keresztülvágott a sűrű dzsungelen, és meglátta munkatársát, aki éppen egy szakadék felé lépkedett merev tekintettel. Emlékezett nagyapja mondására, de egy másik így szólt: Négy vadász lépked az ingoványos talajon. „Három elsüllyed, a negyedik túléli és okul. Külső szemlélőként te választod ki azt, akinek a legtöbb esélye van a tanulásra.” Megragadta Rigby vállát. A kapcsolat megszakadt, és az óra is megszűnt működni.
Rigby természetesen börtönbe került két évre. Syndox időlegesen átvette a helyét, és terjedelmes jelentést küldött az anyavilágra, a technológia-felügyeletnek. Javasolta a licensz visszavételét, de a felügyelet válasza kísértetiesen emlékezett nagyapja mondására. Eközben az említett termék széles körben terjedni kezdett. Syndox tehát nem tett további lépéseket, hagyta, hogy az emberek a tapasztalatból tanuljanak.