Egyszer régen
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Szilasi Katalin
Versek
egyszer régen
téged akartalak
még egyetemista korunkban,
mikor úgy futottunk ki a mezőre,
mint ártatlan kecskegidák,
akikkel elhitette a pásztor,
hogy ránk bízták
a zöld-harmatos káposztafejeket.
szerettelek.
azt hittem, ez a szabadság
és nem akartam észrevenni
a taknyos meztelencsigát a torzsán,
csak a csipkésre szabdalt
levélszélekből jöttem rá,
hogy féregrágta produkció
az egész,
s a stáblistáról már ki is töröltek
félig, mert y bárki lehet,
ha x y nem is adja a nevét hozzá.