Egyszemélyes körtánc
Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 239
Egyszemélyes körtánc
Néha azt képzelem, olyan vagyok,
mint mások, mint mindenki más,
s jogot formálhatok égre, csókra, szabadságra;
s úgy érzem, kézen foghatom
a nyárnak könnyed örömét, hogy belezuhanjak
egy karjait kínáló édes délutánba.
Ilyenkor a hess innen valóság szép kábulata van,
madárdalba bújtatom fecske röptű friss kedvem,
szárnyaimra veszem dalos önnönmagam,
s felviszem, ha akad mosoly, a magas egekbe.
Felejtem tengernyi könnyem, hóbortom, hibám,
ettől leszek időnként ennyire bátor,
felbillen zabolázott világom s a világ,
magával ragad az elrugaszkodott álom.
És a költészethez sincs közöm, jogom,
merészségem is csak téveszmék öröm-kölke;
ciklustalan holdként mégis dúdolok
és magammal táncolok, forgok körbe-körbe.