Írta: Stonawski Tamás
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 59
Egymásra várunk
Mint fiatal, ki ma nyugalmat keres,
Mégis aggódik, mert jövője sebes,
Úgy kérünk, ne hagyj el, maradj velünk,
Hisz a fény csak közös, mit együtt nyerünk!
Most a világunk szinte kettészakad,
A bizalom helyett csak gyanú marad,
Mégis, ha szólítunk, kérünk, mesélj,
Mondd el, hogy van még remény, van még remény!
Míg egyre erősödik a zaj, s átszövi létünk,
Hadd találjunk meg, közös éltető fényünk!
Mondd el, mi a szép, mi a rút, mi a cél,
Mi az, mi érdemes, mi most a tét!
Foglalj helyet! Kezdd el a mesét szépen!
Mi hallgatunk, és lesz, ki csak némán néz,
Örömmel látva, hogy ma még itt vagyunk,
Együtt, emberként. Hisz egymásra várunk rég...