Írta: Nagy Idu
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
Egyensúly
Szemétre hányt emlékek butuska fodrai
lefejtődtek, alattomban mégis maradtak.
Miattuk gabalyodik még a régi és mai.
A két idő, egymásnak feszülő alakzat.
Lelki békéhez sok, kiboruláshoz kevés.
Ami ilyenkor talán a lényegre mutathat:
a megengedő, áradó, egyszerű levés.
Múlt és Jelen életem vackain matathat.
Bársonyos ténnyé simul a sok régi tévedés.
Megőrzöm őket címke nélküli tapasztalatnak.