Írta: Körmendi Gitta
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 353
Egyek vagyunk!
Egymás mellett lépve néha összeérünk,
olykor mosolyogva össze - összenézünk,
van, hogy háttal állunk, van, hogy együtt lépünk,
van, hogy mindent adunk, mindent visszakérünk.
Néha idegen vagy, máskor meg a részem,
van, hogy magam érzem, amit magad érzel,
olykor a titok vagy, olykor az unalom,
egyszer a büntetés, máskor a jutalom.
Külön hangként szólunk az egyetlen dalban,
ritmusunk változó, örök változatlan.
Két szívdobbanás közt, egy hangtalan ütem,
- a kettősség látszat. Sosem vagy nélkülem!