Egy volt költőtárs képmására

Írta: Sánta Zsolt


Közzétéve 10 hónapja

Megtekintések száma: 479



Egy volt költőtárs képmására

Ha látnád, mennyit érsz.
Mint kenyéren a penész.
Mint az otthon, az oltalom.
Mint pattanás a fekete-lyukon.

Ha tudnád, megsirattalak.
Olyan voltál, mint a felmenő Nap.
Mint az éj-kagylóin a gyötrelem.
Mint hűség, mely virágot terem.

Ha tudnád, embernek tartottalak.
Nem ablak alatt ugató kuvasznak.
De látom, halálod is esélytelen.
Mint a bor mámorába fagyott
gyöngyszem.