Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 10 hónapja
Megtekintések száma: 479
Egy volt költőtárs képmására
Ha látnád, mennyit érsz.
Mint kenyéren a penész.
Mint az otthon, az oltalom.
Mint pattanás a fekete-lyukon.
Ha tudnád, megsirattalak.
Olyan voltál, mint a felmenő Nap.
Mint az éj-kagylóin a gyötrelem.
Mint hűség, mely virágot terem.
Ha tudnád, embernek tartottalak.
Nem ablak alatt ugató kuvasznak.
De látom, halálod is esélytelen.
Mint a bor mámorába fagyott
gyöngyszem.