Egy tábor esedékessége
Írta: Stonawski József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 270
Egy tábor esedékessége
Berúgunk a Szamosnál,
ahol ingadozik a vízállás,
majd a láb és minden fejlemény.
Bizonnyal, mondta apád,
aki akár: még lehetnék én.
Bizonytalan hosszúlépés
várnagy pohárban, legjobb a vörös,
az ilyen hajú lány a tükröződő,
amitől szomjas a szem, akiktől nem
kérdezheted meg a korát,
akik szülni nem akaró tapsvihar
közepette emancipálódtak és most
szinglik, s egy darab első felvonását
játsszák, hogy még festetlenek
a vásznak, s az állványok állnak,
mint a faszent, várva,
hogy a táj szárnyas oltárát
majd az ihlet széttárja,
s az ecsetek mint inszeminátorok
beillesztik majd a részleteket.