Egy rókatetem fölé
Írta: Pápay Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 221
Egy rókatetem fölé
Szinte azonnal kihűlt.
Mínusz hét is lehetett aznap éjjel
s hajnalra még inkább fagyott
az utolsó szusszal mementóvá dermedt
némiképp szánandó, útszéli halott
benyomását keltve,
másfelől viszont korántsem
volt holmi útpadkára
csapódott rusnya dög.
Még vére se csurrant.
A steril télbe öltözött
szántó felől a szerda reggelbe
úszó napfény borított rá
jégcsillámos-üszkös glóriát –
A békesség volt maga. A kéjbe nyugvás,
hogy itt most éppen, vagy odaát
egy távoli másik mezőn
valami mégis révbe ért
és jól van minden, jól van így,
nincs tévedés, se dráma,
sorsokba, létbe, csontba oltott -
Mínusz hét is lehetett aznap éjjel
s hajnalra még inkább fagyott
az utolsó szusszal mementóvá dermedt
némiképp szánandó, útszéli halott
benyomását keltve,
másfelől viszont korántsem
volt holmi útpadkára
csapódott rusnya dög.
Még vére se csurrant.
A steril télbe öltözött
szántó felől a szerda reggelbe
úszó napfény borított rá
jégcsillámos-üszkös glóriát –
A békesség volt maga. A kéjbe nyugvás,
hogy itt most éppen, vagy odaát
egy távoli másik mezőn
valami mégis révbe ért
és jól van minden, jól van így,
nincs tévedés, se dráma,
sorsokba, létbe, csontba oltott -
A pofáján se maradt
semmi csalódás.
Tisztán emlékszem rá,
hogy mosolygott.
semmi csalódás.
Tisztán emlékszem rá,
hogy mosolygott.