Írta: Szokolay Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 220
Egy online netszatírra
Most kérkedik, hogy térdéig sem érek,
ki nemrég buzgón nyalta volna talpam,
s a neten trendi cuppogó talajban
csúszott-mászott, mint irodalmi féreg.
Hogy eltapossam, nem vitt rá a lélek,
bár (nem tagadom) volt, mikor akartam,
ha ágyékát egy laptoppal takartan
kínálgatta a kékharisnya népnek,
vagy ihletért a hold képébe révedt,
s a kamunickációs zűrzavarban
tangákig csordult szájából az ének.
Iszom söröm, s találgatom magamban,
szerelmes verset ma még hányan írnak
e mindörökké online netszatírnak.