egy mozipénztáros emlékére
Írta: Kosztolányi Mária
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 218
egy mozipénztáros emlékére
azon a nyáron sokan lejöttek a Duna-partra
egész nap hangszóróból szólt a zene
és elkészült végre az új mozi
plakátok kerültek a villanyoszlopokra
Bözsi néni nem ment többé az utcára piszkos
kötényben és rétesközepét se vitt a tiszteletesnek
egymás után derültek ki a huncutságok hogy ki
kivel és mikor
a tanácselnök levetette a piros zászlókat
valakik lopták a téesz disznait és jól megfenyegették
a pletykás vén banyákat de hiába
mert addigra garabonciásokká nőttek a változások
sokan lelepleződtek akkor nyáron
mindenki másra figyelt és fáradtan keltek
a filmek miatt
eközben felverte a gaz a paprikaföldeket
a házakra lassan leszállt az Amerikai álom
rózsaszín teddy bundát öltött reggelente
és a leghülyébb gyerek is tudta a színészek nevét
nagyokat kurjantottak ha csókolóztak a vásznon
s mikor az öreg Gál bácsit hazahozatta közpénzen a falu
mindenki tőle akarta hallani az indiános kovbojos
történeteket
szerettem volna elmenni a tengeren túlra én is
megnézni a Grand Kanyont és venni egy napernyőt
olyat amilyen Gréta Garbónak volt a Kaméliás Hölgyben
vagy az Anna Kareninában már nem emlékszem
de Zsófi nénire igen
ott ült a plexi mögött mérgesen tépkedte a jegyeket
mintha onnét ellátott volna egészen Amerikáig