Egy mondat az alkotásról

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 249

Egy mondat az alkotásról

Néhanap bennem árkot ás
a föld, a víz, a levegő,
ilyenkor kell az alkotás:
a tűz, csöndesen lebegő,

amely először arctalan,
mint az osonó félelem,
de mégis friss, új hangja van,
és nappal vagy rút éjjelen,

mindegy, hogy mikor érkezik,
de váratlanul jön meg, él,
itala: sósav, étke: szik,
idegeimen ő zenél,

és szívem izmain dobol,
majd megnyitja a láthatárt,
végül messzire vándorol,
hol eddig csak az átka járt,

és örökre ott is marad,
hisz pár nap csak míg itt lakik,
termőre fordít híg sarat,
s indul az első csillagig.