Írta: Nagy Antal Róbert
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 323
Egy jó kávé után
Végül belém magasodik az idő,
vagy én növök fel hozzá méltósággal.
Komponálok, amíg lét-kávém lefő,
de csak nem jön össze az utolsó dal.
Nyelvem kardélére hánytam szavaim,
a téged sértőket, bántalmazókat.
Átforgattam az éjszakát, meg amim
volt, és kettőnkbe gyűrt a beteg bánat.
Erős szálakkal hímzett beléd a vágy.
Zsák és a foltja: szép szerelmet szőttél.
A kávé kihűlt, akár a közös ágy.
Ősz lett, majd jött az ihlet nélküli tél.
Más a kávéfőzőm, nem olyan, mint rég.
Bússá tett a naponta bevett hiány,
de a kávé finom, és ez nem a vég.
A kávé bíztat: Legyen más az irány!