Írta: Tarjáni Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 288
EGY ÍRÁSTUDÓ SZORONGÁSAI
kilépek a mozdulatlan térből
itt már csak egymást hallani
minden szó utánzat
„összeollózott” talmi
ha majd a száraz föld
elsimul fölöttem
elfelejtik
azt a néhány könyvet is
amit kérés nélkül jegyzeteltem
mi mást tehettem volna
valaki folyton kérdezett
és válaszolt belőlem
kacérkodtam a töviskoronával
kóstolgattam az ecetes vizet
Istent kerestem
de becsaltak a rímek
egy szentélynek hitt lebujba
ahol minden csillogó
és egyszerre ócska
az út Visszafelé is
szerves savakon molekulákon
és véres csatornákon vezet
szembesítek minden tévedést
amit itt hagyok
egy üres csontkeret
kitéve porladásnak
és a bámészkodóknak