Egy hajdani menekült emlékére
Írta: Köves József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 284
Egy hajdani menekült emlékére
Húga suttogta, menekülj, ha tudsz,
s nem gondolta, hogy többé nem látja,
hát bíztatta: később még visszajutsz.
Igy szökött el B. Amerikába.
Bűne nem volt, csak az a géppisztoly
mit felkelők, mikor feladtak
már mindent, látva: mindenki iszkol,
pánikban az ő kezében hagytak:
hogy mit jónak lát, azt tegyen vele.
Följelentette egy aljas szomszéd,
aki oly gyakran beszélt ellene,
s mindenféle rágalmakat szórt szét.
Bevitték hát – csak kihallgatásra,
fenyegetve: nincsen ezzel vége.
Megrémült és gyors elutazásra
szánta magát, legyen békessége,
és egyszer majd valóban hazamegy,
mikor otthon rend lesz és nyugalom,
szurkálta a honvágy, mint dárdahegy,
Hazajutni majd bármily utakon.
Már a börtönt is vállalta volna,
mégis kint élt harmincöt évet,
annyit, hogy hatszor is szabadulna,
akármilyen súlyos az ítélet.
Fent a gépről a felhőket nézte
tűnődve: itthon vajon mit talál,
és ekkor ott szakadt félbe élte:
a mennyhez közel érte a halál.