Egy állomás monológja
Írta: Zentai Eta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 437
Egy állomás monológja
Köröttem megállt az idő
Sokat foltozott szívem
A menetrend, még működik
Szigorú percekbe szorítva
Beteg erein az átfutó időt.
A késések ritmuszavarai
Kezelhetők, mindig más okolva.
A szerelvények átrobognak rajtam
Nézek utánuk, egy villanás
Az élet meg sem érint,
Csak tudom, rajta van
Magányos vagyok, kóbor
Ködök fellege rejt,
És gyilkol észrevétlen
A rozsdás korlát és a lépcső
Föl és alá fut a semmibe
Két nyurga lámpa fénye
Lebotorkál az egyetlen utashoz
Tán jegye sincs
Csak nyugalomra vágyik
A kisváros mögöttem
Sápadt vízió, magába fordult
Nem utazik, és utast se vár
Múltján mereng, jövőjét átalussza