Írta: Stonawski József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
Melle ki-ki alapon.
Vágások tömkelege jut
látómezejébe. Őrlődik a szem,
hogy is lehetne észrevétlen?
Az előrehajlás: szinte
felteszi a koronát.
A festő is, magát
keretek közé szorítja.
Hogyan lehetne mégis több?
Minden kép részletkérdés,
amit feszeget, és,
amit fenyeget a tudat,
hogy már egész.