Égfestő akarat

Írta: Kasza Béla


Közzétéve 2 éve

Megtekintések száma: 314



ÉGFESTŐ AKARAT

Tétova két kezem kissé reszketeg,
bánatos zöld nyarak hagytak el sírva;
szőke földeken született kenyerem,
bátorít balgatag, bűntelen líra.

Egy szerelmes pár, egy férfi és egy nő…
édesanyám ölén ringató varázs;
így táltosodtam Istennek teremtő
víg perceiben az ő akaratán.

Akkor tiszta voltam, és leszek megint,
bárki bármit mond, bármennyire elás;
az sem érdekel, ha valaki legyint,
nem fog velem végezni se méz, se láz.

Hol méla csend, béke, ott van otthonom,
elhagyatott őszi utakon járok;
les már tömzsi tél, e hideg hatalom,
de bennem a tavasz mint titkos álom.

És ez a kikelet hoz majd kegyelmet,
meghallja, megérti árva szavamat
muzsika, virágpor, ártatlan gyermek,
s magasra emel égfestő akarat.