Égető gondolatok

Írta: Jousse Erzsébet


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 279



Égető gondolatok

Szavakba szőtt gondolatok varázsa,
ó, te nem idomítható érzelem!
Lappangva osonsz, majd úgy, mint a láva
eget alázva törsz magasra bennem.

Nem kímélsz! És nem hordozod magadban:
érlelni miért kéne, mint a jó bort?
Az maradjon csak Bacchus feladata,
vagy Dionüszoszé – ki őrá gondolt.

Gyorsan törsz elő, ha megfogan a szó,
úgy, mint a vihar, ha tengert babonáz,
papírlapra zúdul a gondolatsor,
kíméletlen vádol, vagy gonoszt aláz.

Ha a Földanya tündöklő szépsége,
Gaia csodás látványa kápráztat,
vakítva állok, mint kit a Nap éget,
mint mámor, úgy törnek elő a szavak.

Mert nem mindig a vád, ami felzaklat,
nem csak viharral terjed az érzelem,
megperzselhet egy belső mély gondolat.
De mért vakít egy lángoló szerelem?