Ecsettalálkozások
Írta: Pődör György
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 422
ECSETTALÁLKOZÁSOK
(Egy kettős kiállítás emlékkönyvébe)
Órák napok évek egyre múlnak
reánk vetül az idő hatalma
Emlékek rakódnak régire újak
a horizont is minta szaladna
Szorítanád annak kis szegletét
együtt haladnál megismert úttal
Minden bokor fa talált menedék
zizzenésük múltból neked fútt dal
Fény kúszik az árnyéka vadorzó
így lehet végül Nap is hontalan
Ami látszik minden csupán torzó
arcvonás és láb mára nyomtalan
Költőt idéznek fel a vasszögek
itt már a sínekben sincs párhuzam
Aki nem lát jól annak csak szöveg
a vers kusza sorokból pár futam
Gondolatok négyzetrácsba zárva
kihulltak belőle a versszakok
Üres tér a szabadságnak ára
siratófalon lélek- ablakok
Egyszer találkozik szép a széppel
ahol megméri egymást a közös
Kit milyen akarat űz vagy tépdel
útjuk mennyire volt fájó rögös
Lelkedben te is tartanál velük
összekötnek valahol a szálak
Ahogy a holdsugár éjedbe süt
csillaghálóba rezdítve vágyat
Isten egén örökös a béke
hol a teremtés kulcsa van rejtve
Galaxisokba írva a vége
és hét pecsét kezdetektől fedte
Órák napok évek egyre múlnak
fonnyadva mint vázában a virág
A tegnapi helyet ad az újnak
találkozások pillanata a világ
Mindig van egy pont és a pillanat
melyben ott a baráti kézfogás
Megszokás kényelméből kiragad
közös érzés de más ecsetvonás
első közlés