Ecetes torma

Írta: Jóna Dávid


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 245



Ecetes torma

Mint osztálytalálkozón,
ahol a vélt sikerek emelkednek köbre,
hogy ki vitte többre...
Süppedt akaratok vetítenek.
A már rég arányait vesztő test dobol.
A hallgatóság galambsereg, itt most ő a szobor.

Körjáték, tíz év díszcsomagolásban.
A félelme elől menekülő kutya holdat ugat.
Szánalmas, ahogy égbe kiáltják luftballonszerű fontosságukat.

Pedig a napi gond parlagfüve kiirthatatlanul terjed,
az rendben van, hogy a hóhér
a pallosra gerjed,
de amíg számláiból várat rak,
azt nézi hol olcsóbb a csirkenyak, meg a sárga címkés kalács...
igaz, az aranyozott félszív a nyakában,
előmelegített érzéscsomagok a szappanoperában,
hrabali ez a görcsös élni akarás...

Az élete az, amit elhallgat;
kiszáradt kútba áztatja a talpat...
A valóságban ott a svájci frank alapú devizahitel,
a gyerek diszleksziás, hadar,
allergiája kiderült hamar,
a felesége depressziós, s ezzel birkózni kell,
megadta magát a szoptatós mell,
s a kihunyó lelkek épp, hogy egymást elviselik,
esendőségeikre már rég nem telik.

Blokkolt félelmeiket fordítják egymás felé:
közöny és a megszokás.
Leghamarabb húsz év múlva lesz
tehermentes a lakás.

Betonbőre, pávalelke, cellanyugalma
a szolgaság kondenzvizét vezetik el.
Rögeszmék futnak versenyt a napok
reménytelenségeivel.

A húsvéti sonkát hazudja,
az ecetes torma az igaz,
mindenki tudja, nincs itt csel...
Az elszáradt ág vádolja sorsát,
és csak önmagát menti fel.