Ébrenhalk versbeszéd
Írta: Vasi Ferenc Zoltán
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 236
Ébrenhalk versbeszéd
Istent játszani nincsen kedvem.
A teliholddal sem dobálózom.
A családi tűzhely a roncstelepen.
A barátság, szerelem: fogalom marad.
Gyűl’ bennem tömérdek méreg –
a csúnya beszédet mégsem próbálgatom.
Hittevéseim – téveszmék csigaháza.
A hinta csak addig lendül velem,
ahogy Édesanyám próbája mutatta.
Félem az Istent – és a többi embert főleg.
Ha belefutottam nyílt erőszakba,
csak ima volt a fegyverem – utólag.
Még remélek egy-két boldog évet,
de így is jó. A porból termett – mondják -,
porba vész. Szól a zene, jár a szellő,
forint nélkül is az vagyok: köznapi hős,
illetve – egy ingyen használható versbeszéd.