Írta: Kasza Béla
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 447
Ébredjetek, megalázott álmok!
Így szólt egy "befutott": Idefigyelj, Géza,
nem vagy más, mint kedves, jó fűzfapoéta.
De azért, ha tanulsz, szerkesztő még lehetsz
valahol, akárhol megtalálod helyed.
Ülök e gondolattal egy sétány menti padon
ráncba mélyült rondán, merthogy öreg vagyok.
Meglehet, haldoklom, mégis hálát adok
Istennek, hogy ezektől nincsen nagyobb bajom.
Táncolni hív a szél, fülembe duruzsol,
hangneme andalít, nem számít, dúr vagy moll.
Mit nekem a buta bánat, magamra találok.
Ébredjetek nem alkuvó, megalázott álmok!