Ébredésversek
Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 283
Ébredésversek
(félálom)
Rám zuhant ez a hajnal is, a kék,
a fekete, a félálom spanyolfala.
Sejtjeim érzékelik a fényt, de még
küzd, nem adta föl az éjszaka.
Függöny résen át egy fénynyaláb,
akár szöghegyű parkőrbot matat
és mind, amit a tegnap szétdobált,
fölszúrva rajta száz emlék-kacat.
Összegyűrt paplan, harctérmakett,
behavazott árkokban bujkál a jelen.
Karcos, lassított film amint fölkelek.
A kedd pucér, de öltözni kezd velem.
(függöny)
Naponta lámpalázzal ébredsz.
Ki kell lépned álmod függönye mögül.
Amit addig bifláztál, ismét kevés lesz.
Új nap. Új közönség. Ismét egyedül.
Reflektor vakít (mint mindig). Lentről és
föntről zajok. Előre lépsz, a kedd susog.
Kávé. Cigi. Lassan fölépül a létezés.
Még káprázol. A súgó is hunyorog.
Minden más lett, mert lehetetlen
két azonos taps, csönd, jegyszedő.
Ez lesz a sokadik egyetlen egyszer.
Indulsz. Sorsod nyikorogó, új cipő.
(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)