Ebélet
Írta: Kovács Árpád
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 479
Ebélet
Rongylabda, örömtől röppenő,
mágnes, mi lábadhoz köthető,
kaszkadőr kerítés tetején:
kutyád az ebélet elején.
Vidám az ebélet eleje,
gurguláz hidege-melege,
ezer halálra van ezeregy
életre váltható napijegy.
Ebélet közepét ne számold,
amire ráébredsz: tegnap volt,
kinővő-kihulló fogazat,
hétszeres sebességfokozat.
Végül majd mindent a hideg ráz,
s tizenöt év az már több mint száz:
megvakul, képtelen fölállni,
illendőn kakálni-pisálni.
Átfogod, hiszen a te kölyköd,
utolsó poharát kitöltöd,
elmegy ő, maradsz te, szegény kid:
„Ebélet, ebhalál, fenékig!”