Dr. Szabó Erzsébet - Séta a pagonyban
Írta: Csak Nőknek!
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 277
Dr. Szabó Erzsébet: Séta a pagonyban
Lágyan ívelő dombok ölelésében, mint kacér asszonykontyon
a huncut hajcsigák, hajladoznak zöldes lankán a fák.
Ha belépsz e nemes erdő bűvös csarnokába,
hajtsd meg fejed a teremtés e csodája előtt,
és nyisd meg füled a madarak bársonyos torkából áradó trillák között.
Tárd ki szíved, hogy az erdő átölelje, és üde frissességgel töltse meg,
hogy a mindennapok súlyos terheit leheletével simítsa el.
Ne nézd az utat, a kátyúsat, nehezet, csak fönt a lombkoronát,
hol mókus ugra - bugrál, és harkály kopog a fán.
Hol napfény cikázik a falevelek fölött,
és vidám szélfiúk kergetőznek az ágak között.
Előtted róka suhan, mint kedves szőrpamacs,
gyöngyszemével rád pillant, majd elnyeli kotorék mélyén a haraszt.
Amott őzek suhannak bokrok sűrűjében, barna tekintetük fénye int,
s elillannak az erdő oltalmába, hová az ősi ösztön visz.
Friss vizű patak csobog a lábad előtt, kavicsok ölelik a hűs habokat,
míg csettintve a fürge kis ér vidám csevelyre fakad.
Békák danásznak vízcseppes mohán, vígan röppen egy szitakötő,
s lelked megtelik örömmel, mire lebukik a nap, és komótosan már az este jő.
Bokor oltalmában tücsök hegedül, az izzó napkorong elpihen,
helyébe a hold kúszik csöndesen, és sötét fátylat terít az éj,
rásimul a csönd a kies tájra, mint tündérlányok habkönnyű ruhája,
s míg pihen az erdő, minden lakója egy új napot remél.
Védd ezt az erdőt, a természet varázslatát,
mely gyógyítja elcsigázott Földünk ezernyi baját.
Óvd meg a lankák dús koronáját, lelkedben izzon a fák ereje,
mert tőlük kapjuk a bölcsőt és koporsót, s – a kettő közt- az Életet.